1994年左右，互联网刚刚开始，我办了世界上第一个用中英文介绍中华文化的网站《亚洲风》，没有时间维护，2019年忍痛关闭了。纽约大学裴明龙先生与我几乎是同时开办《锦绣中华》网站的，全世界当年只有我们两个用中英文介绍中华文化。通过裴教授结识了一位德国慕尼克的法官 Alfred Tueting，我们在网上交流甚欢。他是自学成才的汉学家，收集了许多中国诗词和欧洲诗词，他不止懂汉语，德语，也通匈牙利、罗马尼亚等其他欧洲语言，还懂美洲原住民Lakhota语，不晓得他如何学习。知道我对诗词的兴趣，他把一些匈牙利语的诗词翻译成英文发给我，希望我翻译成中文。

我只翻译过两首，还比较满意。我不懂匈牙利文，对欧洲文学也不了解。只是根据谛法官（Alfred的自称）的英文翻译。有趣是，他说我的中译比他的英译更接近原诗的味道。他的网站还在，但是我们年纪相若，不晓得能保留多久。因此把这两首诗发到这里保存。

Alfred Tueting 还有很多其他有意义的文章。我自己的翻译，不算转载。原作者已经去世70年，没有侵犯著作权。Alfred告诉过我很愿意分享他的网文，他不介意，这里有他的网站链接。

这两首诗比较伤感，与残酷战争有关，尤其是第二首。在国际风云涌动的今天，回顾一下，可能帮助思考，有点警惕作用。

http://www.fa-kuan.muc.de/ERESZK.HTML#yun

Petõfi Sándor

Ereszkedik le a felhõ ..

Ereszkedik le a felhõ,
Hull a fára õszi esõ,
Hull a fának a levele,
Mégis szól a fülemile.

Az óra jó késõre jár.
Barna kislyány, alszol-e már?
Hallod-e a fülemilét,
Fülemile bús énekét?

Záporesõ csak ugy szakad,
Fülemile csak dalolgat.
Aki bús dalát hallgatja,
Megesik a szive rajta.

Barna kislyány, ha nem alszol,
Hallgasd, mit e madár dalol;
E madár az én szerelmem,
Az én elsohajtott lelkem!

(Cseke, 1846. (Október 1-7.)

http://www.fa-kuan.muc.de/RADNOTI.HTML

Miklós Radnóti (1909-1944)

Erõltetett menet

Bolond, ki földre rogyván fölkél és újra lépked,
s vándorló fájdalomként mozdít bokát és térdet,
de mégis útnak indul, mint akit szárny emel,
s hiába hívja árok, maradni úgyse mer,
s ha kérdezed, miért nem? még visszaszól talán,
hogy várja õt az asszony s egy bölcsebb, szép halál.
Pedig bolond a jámbor, mert ott az otthonok
fölött régóta már csak a perzselt szél forog,
hanyattfeküdt a házfal, eltört a szilvafa,
és félelemtõl bolyhos a honni éjszaka.
ó, hogyha hinni tudnám: nemcsak szivemben hordom
mindazt, mit érdemes még, s van visszatérni otthon;
ha volna még! s mint egykor a régi hûs verandán
a béke méhe zöngne, míg hûl a szilvalekvár,
s nyárvégi csönd napozna az álmos kerteken,
a lomb között gyümölcsök ringnának meztelen,
és Fanni várna szõkén a rõt sövény elõtt,
s árnyékot írna lassan a lassu délelõtt, -
de hisz lehet talán még! a hold ma oly kerek!
Ne menj tovább, barátom, kiálts rám! s fölkelek!

(Bor, 1944. szeptember 15)

Forced March

Crazy, who, from collapsing, gets up for new advance,
and moves in stumbling torture the limbs to get his chance,
and still is heading forward as if with wings he'd fly,
in vain the trench is calling, he does not dare to die.
He'd answer to your question, what for this strain's to stand,
that there's a dear wife waiting, and perhaps a wiser end.
Yet this good guy's quite crazy, through his old home behind
since long the winds are blowing, from blaze and ashes blind.
The back wall fell to pieces, the plum tree's broken down,
and gotten rough from scaring those nights so sweet at home.
Oh, couldn't I believe yet - not kept in heart alone -
that there is still a homeland, so dear for me to roam;
if there were still the old porch, and sitting in the sun,
and peaceful bees were humming while cools the jelly plum,
the ending summer dozing o'er the garden's dreamy flair,
and midst green foliage swaying the fruit so firm and bare,
and Fanni stands there waiting, blonde, the hawthorn hedge aside,
and shadows written slowly by a slow late morning's light. -
Could all this still come true yet! The moon's so round today!
Don't stride ahead, my comrade, shout at me - I can't stay!

Dedicated to all the suffering people in Jugoslavia and everywhere in the world.

(Easter, 1999)

(Transl. by A.W. Tüting © 1999)

(Transl. Dr. Siu-Leung Lee © 1999)

李兆良

2020.5.4